Köztársaság tér

Frankón sodródik a világ egy újabb pusztító háború felé. Nem kérdés ki veszít majd: mindazok, akik nem akarnak másokra lőni. A vén Európa, Oroszország, Izrael, Irán, valamint az Egyesült Államok mind arra játszik, hogy valóra váljon a harmadik világháború meséje. Még ha ez nem is tudatos, a nagyhatalmak tudat alatt mégis arra ösztönzik az ellenfeleiket, hogy efféle konfliktus kialakulhasson.

kép: dignidadrebelde.com

Ez nem prófécia, sem pedig provokáció, nem hatásvadászat, hanem a valóság, vagy legalábbis a nemzetközi helyzet, amit én így látok a peremről: dühös, rozoga, becstelen és minden porcikájában remegő, elcseszett, sötét világban élünk, és nem látom a fényt az alagút végén.

A munkanélküliség, a kilátástalanság és a nemzetek paranoiája, valamint valós félelmei mind-mind pillanatok alatt egy élhetetlen világgá varázsolhatják Földünket, mint az első és a második világháború idején.

A nagyhatalmak folyamatosan kóstolgatják egymást, "földalatti" ügyletekben osztogatják bolygónk területeit, vagyonát, a nemzetek kormányait és parlamentjeit nem érdekli semmi, csak a haszonszerzés, a pénz, és ezért kiszolgáltatják országuk népét az éppen arra fújó szeleknek, nagyhatalmaknak és nem utolsó sorban az óriás vállalatoknak. (Néha azt érzem, hogy országainkat nem is a kormányaink, hanem egy-egy multicég és leányvállalatai irányítják)

Ezt nem csak én látom így, hanem számos egyszerű, józan paraszti ésszel gondolkodó ember is efféleképpen írná le a helyzetet. Erre játszanak rá a radikális, szélsőséges pártok, politikai erők. Csakhogy ők nem jó szándékból próbálják nyitogatni a birkákká vált emberek szemeit, hanem éppúgy homogén, vezethető tömeget akarnak varázsolni a már milliószor átvert és megnyomorított népekből.

A szélsőségek mindig is erősek voltak a világban, viszont most kormány-szintre emelkedhetnek.
Az emberek erős, és nemzetükért elhivatott pártoknak látják az ilyesféle politikai tényezőket, pedig csak látszólag azok. És nem kérdés, egyre többen vannak, akik országuk vezetésére felhatalmazást is adnának a különféle klinikai paranoiában szenvedő szélsőséges pártoknak, mozgalmaknak. Ezeknek az ordas eszméket követő tömörüléseknek köszönhetően csakhamar egyes államok elkezdhetnék megásni újra saját sírjaikat, amelyekből megint csak elég nehéz lesz újjáéledni, felismerni a jó utakat.

Megoldás? Nem tudom, mi lenne az az eszme, világnézet, amely le tudná csillapítani az emberek dühét, és megtudná oldani a napi szinten fellépő problémáikat. Lehet, hogy nem is kellene beskatulyázni azokat az elméleteket, amelyek megkísérelnék jobbá tenni a világunkat és megpróbálnák megszabadítani az embertömegeket nyomorúságaiktól. Csak el kéne kezdenünk kicsit árnyaltabban gondolkodni a világról és nem bűnbakokat, hanem megoldásokat keresni. Meg kellene látnunk, hogy a politika lövészárkokat ás az emberek közé.

Én, személy szerint - talán kissé idealisztikus módon - kis, összetartó közösségekben látom a jövőt, amelyek együttműködnek más kisebb közösségekkel. A városból falura költözésben látom a problémák egy részének megoldását. Az emberek jobban megismernék egymást és magukat, valamint azt, hogy mire képesek, miket tudnak önmaguk megtermelni, hogy ne legyen szükségük a nagyvállalatok termékeire.
Ehhez azonban kellenének megvesztegethetetlen vidéki suhancok is a politikába, akik kiállnának e közösségek érdekeiért, s megvédenék azokat. Kellenek az egyszerű emberek, mert ők lehetnének a világ megújítói. Ám az a bibi, hogy a legkreatívabb egyedek soha nem akarnának politikusok lenni. De ha mégis, a háború elkerülhető lenne, ha a legalapvetőbb problémák megoldódnának.

Lesújtó jelentést tett közzé szerdán az ENSZ gyermekjogi bizottsága a Vatikánról a katolikus egyházon belüli, gyerekekkel szembeni szexuális erőszakot illetően - számolt be az MTI.

(kép: Delmagyar.hu)

Mint azt megszokhattuk, az ember bármilyen eszme, vagy ideológia zászlaja alatt el tud követni mocsokságokat. A Katolikus Egyház ebben mindig is élen járt. A szeretet, Isten és Jézus nevében korábban maffia-bandaként számolt le ellenfeleivel. Mind a kívülről, mind pedig a belülről támadó ellenségeivel keményen elbánt. Nem kímélt senkit és semmit. S mint az összes világszekta, kihasználta a csőcselék hiszékenységét, megbabonázta a rászorulókat, és úgy tett, mintha valóban köze lenne Istenhez, a Mindenhatóhoz. Így maradhatott fent ilyen sokáig ez is.

Bár manapság sokan elfordulnak az intézményesített vallásoktól, ma is kifejezetten erős indulatokat gerjeszt összehozni a vallási vezetőket a pedofíliával. Van aki nem lát a szemétől és giccses freskóktól, van, aki minden hitelesen alátámasztott hírt mellőzve ordibál elfogultan az egyház ellen.

Ha jól körülnézünk, viszont láthatjuk, hogy a Katolikus Egyházzal régóta kézen fogva jár a pedofília, mint tény. Gondoljunk csak a felső-ausztriai Kremsmünster bencés apátság vezetői által elkövetett cselekményekre, vagy a 2002 januárjában a Boston Globe c. napilap által kirobbantott botrányra, vagy az írországi ún. Ferns-jelentésben írtakra. Nagyon sok ilyen ügy van a világon, csak épp utána kell járni.

Akik pedig ezt a tényt cáfolni próbálják, elfelejtik, hogy több pápának is meggyűlt a baja a pedofil testvéreivel. Eddig leginkább eltussolni próbálták az ügyeket, ám most talán Ferenc pápa megteszi, amit nagyon sok millióan elvárnak tőle, és erejét veszi ezeknek az ügyeknek.

Persze nem csak a Katolikus Egyházban vannak idióták, hanem máshol is. A zsidó közösségekben leginkább a haszid (ultraortodox) közösségekben követtek el szexuális bántalmazást gyerekeken leginkább az USA-ban és Izraelben, sőt a buddhisták között is számos olyan ember akadt már, akik pedofília miatt lettek kegyvesztettek vallási vezetőik által.

Mindezt azért volt fontos megemlíteni, hogy lássuk, az intézményesített vallásokat is csak egyszerű emberek alapították, és vannak jelen még mindig az áhítattal leárnyékolt templomok, zsinagógák, egyéb vallási épületek falain belül. 

Az ENSZ-jelentés szerint ki kell vizsgálni a Katolikus Egyház, a Vatikán által eltussolt ügyeket, és legkésőbb 2017-ig nyilvánosságra kell hozni minden dokumentumot ezzel kapcsolatban. Tehát még három évig szenvedhetnek a gyerekek molesztáló papoktól, aztán vagy lesz felelősségre vonás, vagy nem. Őszintén nem bízom már az ilyen színjátékokban.

Vagy talán rá kellene jönnie a társadalmaknak, hogy Isten nem a papi göncökben van jelen leginkább, hanem a lelkekben és a gondolatokban. Nem attól lesz szent valaki, hogy aranyfalak mögé bújik, és nem attól lesz valaki vallásos, ha adakozik az egyházaknak. 

Ha már úgy hozta a sors, meg a blog.hu-regisztráció, hogy a Köztáraság tér blognevet választottam, elkerülhetetlen, de amúgy is megkerülhetetlen téma a Negyedik Köztársaság Párt.

A 4K!-t hivatalosan is nyilvántartásba vette a Nemzeti Választási Bizottság (NVB), sőt a párt még országos listát is állított, amit az Index "videózott le". Itt van tehát még egy párt, amivel igazán nagyon nem tud mit kezdeni a magyar átlagszavazó. Általában azokat hívom így átlagszavazóknak, akik belemerültek nyakig a kétpólusú politikába és nem tudnak elvonatkoztatni a kialakult helyzettől, a magyar fekete-fehér politikai élettől.

Tehát nézzük csak. Mi az, hogy baloldali párt, és nincs ott Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány meg Voldemort mellett? Mi az, hogy a 4K! Orbanisztánt és a piros mezeseket is savazza rendre? "Biztos kábítószereznek". És akkor továbbolvasnak az interneten középfokú szinten szörföző nénik és bácsik. Áhá, marihuána! A magyar drogok, a pálinka és a disznózsír méltán híres ellenfele. Innen talán sokan nem is olvasnak tovább. Pedig érdemes lenne!

A fű legalizációját először a zászlajára tűző politikai "gittegylet" nagyon meg fog szenvedni a rutinos szavazók körében - de az is lehet, hogy nem is akar -, de szimpatikus lehet a fiatalok körében, hiszen a legtöbb fiatal valamilyen módon már megtapasztalta a fű hatásait, akár ő maga, esetleg baráti körében szívtak el egy joint-ot. A 4K! felvállalja azt az álláspontot, hogy a fű a hétköznapi szóhasználat szerint nem drog, valamint "ahogyan az alkoholfogyasztás, úgy a mértékletes fűfogyasztás sem betegség". De mindenki járjon utána, hogy milyen rossz, és milyen jó hatásai vannak a marihuána fogyasztásának, egész szép terjedelmű irodalma van az interneten a témának.
A párt azzal is érvel, hogy a legalizáció visszavenné a fekete piac lendületét, és biztonságos, tiszta anyagot kapnának a fogyasztók. Persze senki sem vehetné le csak úgy a Tesco-ban a FŰszerek mellől.

A másik téma, amellyel a 4K! szavazókat nyerne meg, az az MSZP (és csatlósai), valamint "Fideszország" teljes elutasítása. Van még néhány frissen bejegyzett párt, akik ugyanezt lovagolják meg, reménykedve, hogy a bizonytalan kis szavazók jó néhány egyede menekül majd a diagramokon az ő oszlopuk alá.

Nem így lesz. Vagyis úgy gondolom, hogy két fiatal párt érzi igazán az övének ezt a témát, és valóban az övüké is, merthogy hitelesek. Az egyik az LMP. Ugye azért itt volt kis zavar az erőben, mert volt pár LMP-s politikus, akik átigazoltak a vörös ingesek közé. 
A másik ilyen párt pedig a 4K!. Véleményem szerint, ha egy kicsit erőteljesebb lenne Istvánffy Andrásék marketingje, kellő mennyiségű elkóborolt szavazót tudnának még magukénak tekinteni, persze az LMP nagy kárára.

Hogy ők miért nem jártak násztáncot a magyar politikai élet szavannáin? Nem volt meg a csí, meg a kémia, vagy mi. Az LMP kongresszusa elutasította az összefogást. Voltak tárgyalások, de rájöttek, hogy külön utakon kell járniuk, és remélem igazuk lesz, mert kár lenne két ilyen pártot nem bejuttatni (újra) a parlamentbe.

Amiért szurkolok a két társaságnak: 

• Humanisták
• Európaiak (a mai keleti szelek mellett ez elengedhetetlen a magyar parlamentben)
• Modernek, haladók 
• Az egyik legégetőbb probléma áll programjuk középpontjában: A fiatalok, azon belül a munkanélküli fiatalok, és az, hogyan lehetne itthon tartani azt a mérhetetlen mennyiségű képzett munkaerőt, amely percenként átlépi az országhatárt Nyugat felé
• Persze mindig lesznek gyenge emberek mindenhol, de szimpatikus, hogy e két párt nem fekszik le akárkivel képviselői székekért cserébe
• Bár nem tökéletesek ebben a témában, de úgy látom mégis, hogy több hölgy kapott helyet náluk fontos posztokon, mint a magyar politikai élet egész történelmében, bármikor bármelyik pártnál
• Fontos nekik az oktatás

Most kapásból nem jut eszembe több pozitívum, amiért a 4K!-ra - ahogy az LMP-re is - szüksége van a magyar politikának.

Megjegyzem, ahogy rájuk, az inkább baloldali kis pártokra is szükségünk van, úgy jobboldali tömörüléseket is szívesen látnék az Országházban.

Ha a képviselők fizuját, megigényelhető térítéseiket megcsócsálják, kidobálnak a parlamentből vagy 150 képviselőt, alkotmányba írják a politikusok felelősségre vonásának lehetőségét, megállítják a multicégek mérhetetlenül aljas, pimasz gonoszságait, a magyar kultúráért odateszik magukat, valóban köztársaságként irányítják ezt az országot, felőlem néha még beszívva is mehetnek dolgozni.

A képviselők egyszer majd rájönnek talán, hogy nem a nép van értük, hanem fordítva. Egyszer talán egyszerű buszvezetők is lehetnek parlamenti képviselők. Talán soha többé nem lesz egy pártnak sem akkora ereje, mint amekkora van a mostani kormánynak, mert azzal szembeköpik a köztársaságot, mégha már csak papíron ez Magyarország államformája. Mert ha nem jön a megváltás, marad a Köztársaság csak egy álomforma.

A Századvég újabb felmérése szerint a baloldali összefogással a baloldali pártok nem, míg az LMP sokat nyert - számolt be a Mandiner.

Azt mindenki sejtette, ha "Gyurcsány-mumus" megjelenik a baloldali asztaltársaságban, az nemigen hozhat érdemi változást az Orbán rendszerét bármi áron leváltani akaró pártok támogatottságán. A volt sportminiszter és miniszterelnök úgy tetszik, csak azért kerülhetett be Mesterházyék intim szférájába, hogy stagnáljon az Összefogás. Mert más magyarázatot nem tudok arra, hogy miért ér már megint össze Gyurcsány és az MSZP-politikusok aurája.

A Századvég szerint ezért ugrott akkorát Schiffer Andrásék pártja. Vagyis sok baloldali szavaz inkább az LMP-re, minthogy olyas valakikre adják voksukat, akik közt van olyan is, aki már egyszer "elkúrta". Hiszen lépten-nyomon ezt sugallja a kormánypropaganda is. Nincs több esély. Így hát sok kis szavazó elmenekült az LMP erkölcsi biztonságot adó 6 százalékos oszlopa alá.

A Lehet más a politika párt így valóban prezentálja nevének üzenetét. Mondanivalóját egyre többen érzik magukénak a Századvég felmérése szerint. S a karakán Vágó Gábor kilépése sem volt nagy hatással a kis zöld párt népszerűségére.
Schifferék így nagyon jól rácáfolnak arra, amit megannyi MSZP-rajongó blog, oldal, közszereplő vélt. Vagyis, hogy az LMP eltűnik a süllyesztőbe az összefogás nélkül, de ezzel egyetemben a baloldali összefogást is hazavágják "makacs politikájukkal". 

Úgy néz ki, az első állításban nem, míg a másodikban igazuk lett a vészmadaraknak. Azzal a különbséggel, hogy a baloldali stagnálást éppen a baloldali pártok okozták maguknak. 

A Jobbik támogatottsága a teljes népesség körében nőtt egy százalékot, míg a biztos szavazók között ugyanannyi százalékon állnak, mint a Századvég korábbi mérése alkalmával.
A Fidesz-KDNP 51 százalékon áll a biztos szavazók között, és 1 százalék szavazna egyéb pártra. 

Viszont ne felejtsük el, hogy a kampány még csak most kezdődik és lesznek még máshonnan is mérések. A harc a voksokért hasonlóan undorító lesz, mint ahogy azt eddig megszokhattuk. Talán többet találkozunk politikusok lenyomatával, mint bármelyik családtagunkkal. A politikai műsorok 90 fokon mossák az agyakat. A fregolikon megannyi szuverén vélemény fog kábultan száradni.

A városfalakat ellepik a plakátok, terjednek a "szamizdatok", szájkarate és jóléti propaganda fog egymással versenyezni. Füstölnek majd a politikai kommunikátorok motorháztetejei és kiakadnak a demagógia-mérők is. Ide a rozsdás vasat.

Végtelenül szánom azokat az embereket, akik tudatlanul, habzó szájjal ordibáltak Vona Gábor londoni fórumán. Viszont náluk jobban csak azokat szánom, akik tudták, min vesznek részt, s azzal is tisztában voltak, melyik magyar politikus képviselte Magyarország egyik legvállalhatatlanabb parlamenti pártját. És persze mindezt csillogó szemekkel, áhítattal tették.

Nekem évek óta szimpatikus a Jobbik Magyarországért programjának nagy része, de ez minden. A radikális párt legegyszerűbben fogalmazza meg az országunk valós gazdasági, társadalmi problémáit. Egy baj van. Ahogy kiér a Jobbik az utcára, esetleg a Parlamentben kinyitja egy-egy képviselőjük a száját, máris olyan érzésem van, mintha kizárólag a magyar társadalom papucsállatkáihoz szólnának.

Plakátokon, kampányvideókban, vagy az interneten kevéssé mutatja magát radikális pártnak a Jobbik. Ilyenkor olyanokat is megfognak a látott, hallott mondatok, akik enyhén szólva sem nevezhetők radikálisnak. Távol áll tőlük, hogy a kocsijuk hátuljára tapasszák a Nagy-Magyarország-matricát, hogy lebuzizzák a Nemzeti Színház volt igazgatóját, de még arra sem vetemednek talán, hogy "belezsidózzanak" a Holokauszt emlékév sötét, hideg éjszakájába. 

Viszont a párt szavazóinak kemény magját mégis csak azok teszik ki, akik a fentebb említett cselekedeteket rendszerint kéjes vigyorral, vagy társával, a habzó gyűlölettel teszik (ez ugye a különbség az elmélet és a gyakorlat között).
Ilyenkor a normálisabbja, mégha tetszett is neki a Jobbik név leírva, a bankellenesség, a hírek a kilakoltatottakkal való szolidaritásukról, mégis összerezzen és beletemetkezik az áldott jó csendességbe, a biztosan nemszavazók táborába. A többi követi a pártot, s egyre jobban belekapaszkodik már azokba a mondatokba is, amelyeket korábban talán túl erősnek, szélsőségesnek talált. És mivel nagyon sok ilyen ember van, elég erősen velünk van ez a furcsa, radikális, szélsőségesnek igazából nem mondható jelenség, a Jobbik.

Mert valóban nem a párt a szélsőséges, hanem az, amit generál: esztelen düh, felelőtlen kijelentések, vagy a bűnbak keresése. A Jobbik nagyon jól játszik a kimondott mondatokkal, s sokak érzelmeivel is, és az egyszerűbb emberek bizony beleragadhatnak a buta, féktelen indulatok közé, s ott is maradnak minimum egy hatalmas sallerig, amelyet majd az élet/történelem oszt ki elég jutányos áron, és teljesen jogosan. De ez már egy más téma. 

Vona Gábor pártja pontosan ezekbe az emberekbe kapaszkodik, akik például nem tesznek különbséget a világ zsidósága és Izrael, az izraeli kormány között, a cigányságot mihaszna kisebbségnek tartják függetlenül attól, hogy a Jobbik potenciális választói rendszerint elmesélik, hány cigány barátjuk van. De az egyik legbizarrabb jelenség mégis a Holokauszt-tagadás, és az azzal való gúnyolódás, viccelés/heccelés egyazon univerzumban, időben, helyen és csatornán (kommentek, internetes cikkek, portálok, koncertek, s tüntetések, ünnepségeken való gyáva bekiabálások, nyilvános helyen való véleménynyilvánítások, és még sorolhatnám).

Csakhogy ezeket az embereket ugyanúgy megvezeti a maszk, amelyet a többi párttal egyetemben a Jobbik is visel. Hiszen ha megnézzük, megannyi jobbikos politikus nyúlt le már pénzeket, javakat a közösből (nem is keveset), mint más egyéb parlamenti tömörülés képviselője. És szintén parlamenti kollégáikhoz hasonlóan, szemtelenül felvesznek minden támogatást, irreális összeget, amelyet egy képviselő megigényelhet. Ezenkívül számos kép, rege, történet terjeng az éterben a jobbikosok ordenáré "csínytevéseiről", amelyeket talán az őket megválasztó állampolgárok sérelmére követtek el.

De a Jobbik más, mint a többi párt, és egyben ugyanolyan is. Csak amit sokan nem vesznek észre, az az említett maszk, és ami mögötte van.

Most már minden világos. Az LMP vigadva, zenével (Nagy Bandó András, Kaukázus, stb) szeretne véget vetni pályafutásának, a baloldali tömörülés, a tőle elvárható módon, cikin, Gyurcsány Ferenccel és Bajnai Gordonnal végez öngyilkosságot, a Jobbik próbálja bebizonyítani annak az ellenkezőjét, amit a legtöbben gondolnak róla (undorítóan boldog videókkal és plakátokkal teszi mindezt). És mi marad? Mi tudjuk. A Fidesz és lomha barátja, a KDNP.

Már azt hittük, itt különböző pártok fognak hadonászni a jogért, amivel kitörölhetik ismét a seggüket a nép dús hajában, de nem így lesz (nem, a nép marad a popó alatt). Itt csak egy párt fog nyomulni előre, mint valami falu bikája, és magáévá tesz mindent, ami útjában áll. 

Meg kell hagyni, van kraft az ellenzékben is, de csupán a szájkaraté az, amit mindegyik magáénak tudhat. Mert itt mást nem lehet tenni. Orbán Viktor és barátai merészen előretartott lábfejjel rúgják végbélen mindazt a sok kezdeményezést, ami ellenük, a Fidesz-KDNP ellen jött, s jön létre ma is. 

Továbbá a magyar politika sámánjai megannyi mitikus figurával, regével és varázslattal taszítja a "narancsfacsaróba" legkedvesebb nemzetét, s országát, Magyarországot. S miután megtörtént ismét az aktus, megválasztják ismét Viktorékat, azután nyomban választhatunk Kelet és Nyugat között. 

Aki látta, hallotta, olvasta az elmúlt hónapok történéseit, és megannyi gógyival rendelkezik, sejtheti már azt, amit mi. Magyarország elkezdett a Kelet zötyögős útján kanyarogni, vonattal, megannyi kocsival. "Itt az idő, most vagy soha".

Mi kötelezően választhatunk majd Keletet, mert most abban van a pénz, mindaz, amire egy nemzet vágyik: hogy a politikusai, s azoknak legkedvencebb háziállatai a lehető legundorítóbban gazdagodjanak meg a cuki kampányplakátok mosolyai mögött.

Gól! De mi lesz velünk? Nem kell törődnünk semmivel, hiszen minden a kormánypártok kezében van, lesz: a jogar, a trón, és egy elmondhatatlanul nyüzüge parlament, ahol csekély ráfordítással meghozzák a jövőnk legmeghatározóbb törvényeit. 

Meg szabad-e kérdeznem például, hogy mennyire kapott ki a magyar válogatott az üzbegisztáni öregfiúktól? Például. De mindenképpen gól, és ebbe már végképp ne is menjünk bele, mert személyünk megcáfolandó és voltaképpen egészen vitatható lesz magyarságunkat tekintve, meg amúgy is felségsértés.

Mi csak maradjunk itthon, kapáljuk a GDP-t, lehetőleg ne firtassuk a politikusok házainak összegét, és végképp ne higgyünk olyan feltételezéseknek, hogy honatyáink bárkit meg akarnának nyomorítani puszta hataloméhségből az egyetlen bolygón, ahol valószínűleg élnek magyarok.

De kérdem én: ha az ellenzék, és játszótéri pajtásai nemhogy "rendszerváltást" nem akarnak, de egyenesen ugyanazt a panoptikumot akarják visszahozni, ahol a szereplők már a Vaterán sem kelnének el oly könnyen, esetleg ordas eszméket skandálnak édes családok vágóképe mögül, vagy még tovább nem tudják eldönteni, hogy pártok-e ők, vagy szappanopera szereplői, hogy az atya úristenbe válasszunk mi? Azok, akik a nyomorult köpönyegforgatók és szarháziak helyett olyanokat szeretnénk választani, mint mi vagyunk, a nép közül, hazafiakat, akiknek tökéletesen mindegy, honnan jött a nagyapjuk, és mit csinált ezerkilencszáznegyvennégyben, vagy ezerkilencszázötvenkettőben.