Most már minden világos. Az LMP vigadva, zenével (Nagy Bandó András, Kaukázus, stb) szeretne véget vetni pályafutásának, a baloldali tömörülés, a tőle elvárható módon, cikin, Gyurcsány Ferenccel és Bajnai Gordonnal végez öngyilkosságot, a Jobbik próbálja bebizonyítani annak az ellenkezőjét, amit a legtöbben gondolnak róla (undorítóan boldog videókkal és plakátokkal teszi mindezt). És mi marad? Mi tudjuk. A Fidesz és lomha barátja, a KDNP.
Már azt hittük, itt különböző pártok fognak hadonászni a jogért, amivel kitörölhetik ismét a seggüket a nép dús hajában, de nem így lesz (nem, a nép marad a popó alatt). Itt csak egy párt fog nyomulni előre, mint valami falu bikája, és magáévá tesz mindent, ami útjában áll.
Meg kell hagyni, van kraft az ellenzékben is, de csupán a szájkaraté az, amit mindegyik magáénak tudhat. Mert itt mást nem lehet tenni. Orbán Viktor és barátai merészen előretartott lábfejjel rúgják végbélen mindazt a sok kezdeményezést, ami ellenük, a Fidesz-KDNP ellen jött, s jön létre ma is.
Továbbá a magyar politika sámánjai megannyi mitikus figurával, regével és varázslattal taszítja a "narancsfacsaróba" legkedvesebb nemzetét, s országát, Magyarországot. S miután megtörtént ismét az aktus, megválasztják ismét Viktorékat, azután nyomban választhatunk Kelet és Nyugat között.
Aki látta, hallotta, olvasta az elmúlt hónapok történéseit, és megannyi gógyival rendelkezik, sejtheti már azt, amit mi. Magyarország elkezdett a Kelet zötyögős útján kanyarogni, vonattal, megannyi kocsival. "Itt az idő, most vagy soha".
Mi kötelezően választhatunk majd Keletet, mert most abban van a pénz, mindaz, amire egy nemzet vágyik: hogy a politikusai, s azoknak legkedvencebb háziállatai a lehető legundorítóbban gazdagodjanak meg a cuki kampányplakátok mosolyai mögött.
Gól! De mi lesz velünk? Nem kell törődnünk semmivel, hiszen minden a kormánypártok kezében van, lesz: a jogar, a trón, és egy elmondhatatlanul nyüzüge parlament, ahol csekély ráfordítással meghozzák a jövőnk legmeghatározóbb törvényeit.
Meg szabad-e kérdeznem például, hogy mennyire kapott ki a magyar válogatott az üzbegisztáni öregfiúktól? Például. De mindenképpen gól, és ebbe már végképp ne is menjünk bele, mert személyünk megcáfolandó és voltaképpen egészen vitatható lesz magyarságunkat tekintve, meg amúgy is felségsértés.
Mi csak maradjunk itthon, kapáljuk a GDP-t, lehetőleg ne firtassuk a politikusok házainak összegét, és végképp ne higgyünk olyan feltételezéseknek, hogy honatyáink bárkit meg akarnának nyomorítani puszta hataloméhségből az egyetlen bolygón, ahol valószínűleg élnek magyarok.
De kérdem én: ha az ellenzék, és játszótéri pajtásai nemhogy "rendszerváltást" nem akarnak, de egyenesen ugyanazt a panoptikumot akarják visszahozni, ahol a szereplők már a Vaterán sem kelnének el oly könnyen, esetleg ordas eszméket skandálnak édes családok vágóképe mögül, vagy még tovább nem tudják eldönteni, hogy pártok-e ők, vagy szappanopera szereplői, hogy az atya úristenbe válasszunk mi? Azok, akik a nyomorult köpönyegforgatók és szarháziak helyett olyanokat szeretnénk választani, mint mi vagyunk, a nép közül, hazafiakat, akiknek tökéletesen mindegy, honnan jött a nagyapjuk, és mit csinált ezerkilencszáznegyvennégyben, vagy ezerkilencszázötvenkettőben.
