Frankón sodródik a világ egy újabb pusztító háború felé. Nem kérdés ki veszít majd: mindazok, akik nem akarnak másokra lőni. A vén Európa, Oroszország, Izrael, Irán, valamint az Egyesült Államok mind arra játszik, hogy valóra váljon a harmadik világháború meséje. Még ha ez nem is tudatos, a nagyhatalmak tudat alatt mégis arra ösztönzik az ellenfeleiket, hogy efféle konfliktus kialakulhasson.
kép: dignidadrebelde.com
Ez nem prófécia, sem pedig provokáció, nem hatásvadászat, hanem a valóság, vagy legalábbis a nemzetközi helyzet, amit én így látok a peremről: dühös, rozoga, becstelen és minden porcikájában remegő, elcseszett, sötét világban élünk, és nem látom a fényt az alagút végén.
A munkanélküliség, a kilátástalanság és a nemzetek paranoiája, valamint valós félelmei mind-mind pillanatok alatt egy élhetetlen világgá varázsolhatják Földünket, mint az első és a második világháború idején.
A nagyhatalmak folyamatosan kóstolgatják egymást, "földalatti" ügyletekben osztogatják bolygónk területeit, vagyonát, a nemzetek kormányait és parlamentjeit nem érdekli semmi, csak a haszonszerzés, a pénz, és ezért kiszolgáltatják országuk népét az éppen arra fújó szeleknek, nagyhatalmaknak és nem utolsó sorban az óriás vállalatoknak. (Néha azt érzem, hogy országainkat nem is a kormányaink, hanem egy-egy multicég és leányvállalatai irányítják)
Ezt nem csak én látom így, hanem számos egyszerű, józan paraszti ésszel gondolkodó ember is efféleképpen írná le a helyzetet. Erre játszanak rá a radikális, szélsőséges pártok, politikai erők. Csakhogy ők nem jó szándékból próbálják nyitogatni a birkákká vált emberek szemeit, hanem éppúgy homogén, vezethető tömeget akarnak varázsolni a már milliószor átvert és megnyomorított népekből.
A szélsőségek mindig is erősek voltak a világban, viszont most kormány-szintre emelkedhetnek.
Az emberek erős, és nemzetükért elhivatott pártoknak látják az ilyesféle politikai tényezőket, pedig csak látszólag azok. És nem kérdés, egyre többen vannak, akik országuk vezetésére felhatalmazást is adnának a különféle klinikai paranoiában szenvedő szélsőséges pártoknak, mozgalmaknak. Ezeknek az ordas eszméket követő tömörüléseknek köszönhetően csakhamar egyes államok elkezdhetnék megásni újra saját sírjaikat, amelyekből megint csak elég nehéz lesz újjáéledni, felismerni a jó utakat.
Megoldás? Nem tudom, mi lenne az az eszme, világnézet, amely le tudná csillapítani az emberek dühét, és megtudná oldani a napi szinten fellépő problémáikat. Lehet, hogy nem is kellene beskatulyázni azokat az elméleteket, amelyek megkísérelnék jobbá tenni a világunkat és megpróbálnák megszabadítani az embertömegeket nyomorúságaiktól. Csak el kéne kezdenünk kicsit árnyaltabban gondolkodni a világról és nem bűnbakokat, hanem megoldásokat keresni. Meg kellene látnunk, hogy a politika lövészárkokat ás az emberek közé.
Én, személy szerint - talán kissé idealisztikus módon - kis, összetartó közösségekben látom a jövőt, amelyek együttműködnek más kisebb közösségekkel. A városból falura költözésben látom a problémák egy részének megoldását. Az emberek jobban megismernék egymást és magukat, valamint azt, hogy mire képesek, miket tudnak önmaguk megtermelni, hogy ne legyen szükségük a nagyvállalatok termékeire.
Ehhez azonban kellenének megvesztegethetetlen vidéki suhancok is a politikába, akik kiállnának e közösségek érdekeiért, s megvédenék azokat. Kellenek az egyszerű emberek, mert ők lehetnének a világ megújítói. Ám az a bibi, hogy a legkreatívabb egyedek soha nem akarnának politikusok lenni. De ha mégis, a háború elkerülhető lenne, ha a legalapvetőbb problémák megoldódnának.
